Mi az első érzés, és melyek azok a szavak, amik eszembe jutnak? Csupán csak azok, mint neked.
Féltő védelem, anyatigris, aztán a szeretet, a végtelen, önzetlen szeretet (oda-vissza), olyan szeretet, amilyet soha nem éreztél még…ahogy az öledben ringatod, dúdolsz neki, és beleveszel azokba a szemekbe, az isteni baba illat, puha bőröcske, maszatos pofi és kéz. Aztán ott a féltés mellett az aggódás. Tudod,amikor arra is felébredsz, ha szusszannak egyet, ha másképpen veszik a levegőt.
Aztán a csoda! Csoda, apró csodákkal telnek a napok. Rám néz, mosolyog, fordul, ül, feláll, mászik, totyog, azt mondja: ANYA! És onnantól legyél bárhol, ha ezt a szót hallod, felkapod fejed! ANYA! „Anya nézd! Anya így..anya, anyaaaa!” – és nem győzöl csodálkozni, milyen ügyes, milyen okos..és bizony….
Fáradtság, mert igen, sokszor elfáradok, türelmetlenség. Mert az is vagyok, mert ember vagyok, amikor elfogy a türelem, és utána jön a lelkiismeretfurdalás. Mit rontottam el? Hogyan csináljam jól? Hogyan kell egyáltalán jól csinálni? Rosszul csinálom? Elég jó vagyok? Igen…ez mind-mind az anyaságról eszembe jut.
De ami a legfontosabb, és ezt TE is vésd jól a fejedbe, aki most olvasod e sorokat!
Téged választott, választottak! Te vagy neki/k a legjobb! És Te mindent a legjobb tudásod szerint csinálsz, és hibázol is néha, nem baj! Akkor is Téged választott/ak, hát legyél erre büszke! Mert ugye tudod, hogy neked van/nak a legcsodálatosabb gyermeked/gyermekeid? És Te vagy az ANYUKÁJA/UK!