Piszok nehéz..piszok nehéz, mert napközben rengeteg dolog van a fejemben, tökéletes megfogalmazással, aztán mikor ideérek, egyszeűen elmegy a kedvem az egésztől, úgy gondolom minek. Minek, hiszen ahogy korábban is írtam tele van közhelyekkel az internet, mindenki ( is) online tanácsadást tart ésatöbbi.
Mit tudnék írni ami új? Tudnék e olyat írni ami még segít is, tudnék e úgy írni, hogy ne bántsak meg esetleg valakit, érdekeljen ez egyáltalán?
Őszintén megmondom tele van a padlás egyik és a másik oldallal is.
Mert, MOST van itt az idő arra, hogy tervezz, fejlődj, tanulj, meg lépj, gondolkozz! Igen, rendben van, elhiszem! Én is voltam így. Úgy keltem fel, hogy most, hogy ma fogom megváltani a világot. Egészen a lányom aznapi első hiszti rohamáig tartott a lelkesedésem. Igen, mert hisztiznek a gyerekek, semmi sem tökéletes, semmi sem kerek. És igen, igyekszem lefoglalni őket, táncolunk, dalolunk, mindenféle mókás dolgot csinálunk, éééés van még kertünk is! De a gyerekek is be vannak zárva, és robbannak, vagy éppen robbantanak minket, végre lángoljon minden, hogy aztán elcsituljon, elsimuljon az a ránc…
Vaaagy egész egyszerűen nem volt kedvem. Nem volt kedvem semmihez sem! Csupán nézni ki a fejemből, sajnálni magam, sajnálni ezt az egészet ami van, aztán rettenetesen elszégyellni magam… Mit gondolok én már? Itt ülök a kertes házban, kimehetek az udvarra, sőt, be is jöhetek, van mit enni, és minden jól van, ahogy van.
Mégis mi ez az egész?- töprengtem. Aztán szembe jött velem Eszter barátnőm egy bejegyzése. Ééés lám,lám, ugyanazt érzi amit én… Mi ez?
GYÁSZ! – igen. A gyász. Soha semmi nem lesz olyan, mint volt… Gyászolunk. – és hoppá! Újra ott vagyok, ahol nagyon sokan, amit már nagyon sokan leírtak előttem, és utánam is sokan fognak. De ez van! Gyászolunk, felháborodunk, összetörünk, újra felállunk, hálásak vagyunk (Az legyél mindig, hidd el, megéri!), aztán kezdődik az egész előről.
Hidd el, nincs ezzel gond! Csak add ki Magadból! Éld meg az érzéseidet! Meg kell élnünk az érzéseinket, nem szabad szégyellni! – és ezt most mondom magamnak is!