…A Föld egyetlen nagy élőlény amelynek “testszövetét” a talaj, a vizek, a levegő és az élőlények adják. A Föld fő összetevői – a talaj, a légkör ( atmoszféra), az óceánok és a bioszféra (élő anyag) – egymással kölcsönhatásba lépve komplex, önszabályozó rendszert alkotnak, ami kialakítja és fenntartja azt az optimális fizikai és kémiai környezetet, amely az élethez szükséges. A homeosztázis fenntartásához szükséges legfontosabb funkciói: szabályozza a földfelszín hőmérsékletét, a légkör összetételét, a tengervíz sótartalmát, azokat az alapfeltételeket, amelyek az előlények és önmaga fennmaradásához szükségesek… – ez volt a válasz a természetgyógyász vizsgán az Írja le a Gaia filozófia lényegét! – felszólításra.

És ez jár napok óta a fejemben. Hiszem, hogy az Anyatermészet tesz most rendet. Hiszem, hogy minden a legnagyobb rendben lesz, és pozitív végkimenetele lesz ennek az egésznek, de….

Félek! Igen, félek. Félek az ismeretlentől. Félek, mert ezernyi információ dől rám. Hiteles információ? Hm… Nos, igen! Ismeretlen szituáció, ismeretlen helyzet. Meg kell szokni, bele kell jönni ebbe is. Egy héttel ezelőtt még az erdőben sétáltunk, utána beugrottunk sütiért, most pedig itt ülök és nem tudom mi lesz holnap.

Rohantunk, nem figyeltünk sem egymásra, és sajnos magunkra sem. Azt szoktam mondani az oldásokon, hogy ülünk a langyos kakiban, tudjuk, hogy nem jó, tudjuk, hogy tennünk kellene valamit – legyen szó önmagunkról, párkapacsolatról, vagy a klímáról- , de mégsem tesszük. Örülünk, hogy a kaki nem hullámzik. Igen ám, de az Univerzum, vagy nevezd ahogy csak akarod, egy idő után megunja, és a langyos trutyi, amiben eddig kiválóan eldagonyáztál, el kezd hullámzani… Nos, ez van most! A fejünkre koppintottak! Elég rendesen, és még van, aki most sem akar, tud viselkedni, átgondolni a dolgokat. Pedig ennek most lenne, most van itt az ideje!

Szóval igen, félek az ismeretlentől, féltem a családom, a királylánykáimat. Látják, érzik ők is rajtam, hogy feszültebb vagyok, tudják is miért, nekik is nehéz. Itt vagyunk bezárva négyen, ki tudja meddig…

De tudjátok hálás vagyok! Hálás vagyok, hogy egészségesek vagyunk, hogy együtt vagyunk, van fedél a fejünk felett, van mit ennünk,hogy itthon tudunk lenni! ( És itthon maradunk, nem mászkálunk, vigyázunk magunkra, és ezzel azokra is, akik nem tehetik meg.)

Hiszem, hogy ez a pár hét ( ennyi lesz és kész), megtanít minket arra, hogy jobban becsüljük meg azt, ami van, hogy értékeljük azt, amit eddig természetesnek hittünk, hogy érdemes kicsit befelé fordulni, és még ezernyi más dolgot!

Félek, de úrrá leszek rajta, kiírom magamból. Ez az én terápiám. Nem így terveztem folytatni a blogot, sőt, kicsit el is hanyagoltam. Pedig nagyon szerettem volna, alig vártam, hogy elkészüljön a honlap, és írhassak, én mégis elkalandoztam. Pedig mennyit segít (ez is).

Fel a fejjel! Minden rendben (lesz)!

Marcsi

#együttmennifog
#maradjotthon