Nem így terveztem… A terv a következő volt, hogy azt mondja, majdnem minden nap, ide felkúszni, és írni, írni írni. Mert van mit bőven. Kinek ne lenne? Nem igaz?

Aztán elsodródtam. De csak innen, mert maga a GyöngyHáz tele volt, és van élettel, a Játszószőnyeg is – hála Nektek- sohasem üres.

Csak én fáradtam el picit, na jó. Nem picit nagyon! Be kellett valljam magamnak is, hogy elértem a határaimat. Be kellett látnom, hogy most az a legfontosabb, hogy én jól legyek, hogy a Családommal legyek! Be kell húznom a féket, mert leginkább  ők isszák meg a levét. A türelmem szinte eltűnt, lefogytam, kapkodtam és tudjátok ami még ezzel jár. Ami számomra a legrosszabb az a türelem hiánya, mert azt bizony a szűk kis környezetem érezte meg.

Szerencsémre van egy olyan férjem, aki baromira ismer. Első körben ő állított le, kérte, hogy gondoljam végig mit csinálok. Úgyhogy ezúton is köszönöm!

Szóval lefékezem. Most van az év egyik, ha nem legszebb, időszaka. Amit még bevállaltam azt teljes szívvel és örömmel véghez viszem, hiszen ezeket a programokat már átgondoltan raktuk össze közösen, de aztán visszabújok a csigaházunkba.

Készülünk a karácsonyra, búcsúztatjuk az évet, számot vetünk, új álmokat szövögetünk, és most már a határaim figyelembevételével!

Ti se feledjétek, van amikor már nincs tovább, van amikor nemet kell mondani, igenis van! MAGatokra gondoljatok! 🙂

Meghitt készülődést kívánok, öltöztessétek a lelketeket ünneplőbe, legyetek sokat együtt, beszélgessetek! Ez a legfontosabb!

Az új esztendőnek pedig újult erővel, tervekkel, álmokkal vágjatok neki! Én ezt teszem! 🙂

Szeretettel:

Marcsi