Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer dalolós,dúdolós, kacagós, höcögtetős vidám foglalkozás, amit Kacagtatónak hívtak. Mint minden ilyen, amin aprócska gyermekek vesznek részt, ennek is volt egy kerete. Marcsi,- akinek az egyik álma vált valóra ezzel, hogy babáknak, babákkal, anyukáknak, anyukákkal énekelhet – nagyon sokat gondolkodott, hogyan is lehetne elkezdeni és elsimítani ezt a fél órácskát, amiről még a legapróbb babák is tudni fogják, indul a móka, és itt a vége, fuss el véle.
Ahogy így gondolkozott, eszébe jutott, amikor Luca babája pici volt, egy kedves Dúla, miközben masszírozta az akkor még pöttöm leányzót, és a kezecskéit mozgatta a következőket mondta neki kedvesen: Szervusz Ég, szervusz Föld, szervusz Világ, szervusz Luca! Azután is használták ezt a köszönést főleg fürdés utáni játéknál és most újra, miután megérkezett Pancsi is a családba. Meg is van! Így köszöntötték tehát egymást, és búcsúztak el a Kacagtatósok. Így van ez a mai napig. Azonban Marcsi még mindig hiányolt valamit…
Aztán láss csodát, találkozott Dórival (Lanador), aki gyönyörűséges babákat készít, és felajánlotta, hogy megálmodja a Kacagtatósokét is. Nem volt kérdés, a babát, vagy inkább nevezzük Tündérnek, erről a mondatról fogja mintázni!
Szervusz Ég, szervusz Föld, szervusz Világ, sziasztok! Megérkeztem! A nevem: Kacagtató Tündér, és a mai naptól fogva együtt kacagunk, dalolunk, dúlolunk, höcögtetünk, nevetünk, simizünk, szeretünk!
Mosolygós szép napot!
Kacagtató Tündér
A csodás képekért nagy köszönet a HD Photonak!